Elképesztő emberek vannak a világon, ilyen például az én kedvenc filozófia tanárom is. Olyanszintű átéléssel tud beszélni a filozófia ágairól és az Arisztotelészi logikáról, hogy azt még hallgatni is gyönyör.
Alapjában véve jó pasi, bár nem az esetem a vastag egybeívelő szemöldökével. Meg egy picit öreg is. Leghátul ülök az óráján, általában csak sanda pillantásokat szoktam vetni felé a szemüvegem mögül. Általában mással foglalatoskodok. Ma azonban elkapta a tekintetem, és két másodperc után másfelé kellett néznem nem tudtam állni a pillantását. Sokáig nem néztem oda, aztán újra felé pillantottam, még mindig engem nézett, hozzám beszélt. Igazából nem fogtam fel mit mondott. Álltam a tekintetét nem néztem el, most ő jött zavarba. Kinézett az ablakon és halk kacagással azt mondta: "értitek már?". Furcsa volt rádöbentem hogy flörtöl velem. Újra felém fordúlt, két kezével az asztalra támaszkodott pont velem szemben ránézett az órájára, majd ismét a szemembe nézett és csak várta a választ. Értjük már? Hogyne érteném, mostmár mindent értek, tanárúr.
Utolsó kommentek