Anyu mindig azt hiszi hogy ő rossz nekem, és nem is tud jó lenni, pedig ez nem így van, csak útálom hogyha az életem próbálja irányítani valaki. Tizenhét éves vagyok. Nem vagyok felnőtt megközelítőleg sem, de már gyerek sem. Másfél éve járok -Vele- és még nem alhattunk együtt, és ez bántsa a szemem. Más hasonló korú lányok, osztálytársaim akor alszanak együtt a pasijukkal amikor akarnak. Meg sem kérdezik csak annyi hogy "anyu ottalszok", és már el is tűntek az ajtórésben. Én pedig? Egy éve folyamatosan könyörgök, 
és nem engedi. Az indok pedig az hogy "nem és kész". Nem tudom kinek lenne jobb ha hazudoznák össze vissza, hogy valamelyik barátnőmnél alszok, és ottlennék nála. Akkor azt mondaná, hogy ha nem hazudtam volna, és megkérdeztem volna biztosan megengedi. Hát hogy ne. Én is valami ilyet mondanék hasonló esetben.
Ezenkívül nagyon zavaró, hogy minden lépésemről tudni akar, és 24 órás kapcsolatban kell lennem vele, hogy ne találjon semmi kifogásolnivalót bennem. Rendben van, hogy ragaszkodik hozzám, én is hozzá, és ez OK, de ő már kicsit túlzásba viszi, nem ismeri fel, hogy a kislány már felnőtt...
És nem tökéletes, a tökéletes emberek tökéletes emberekel barátoznak, és befejeznek egy tökéletes iskolát, tökéletes gyerekeik lesznek, és tökéletes mennyiségű pénzből tökéletes életet élnek. Ez nem én vagyok...
Utolsó kommentek